Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Evoluciós fejlődés

A macskafélék evoluciós fejlődése

A dinoszauruszok korszakának befejezése idején egy jelentéktelen állatfajta kezdte meg küzdelmét evolúciós fennmaradásáért. Ezek az apró, rovarevő, hosszú orrú, fákon szaladgáló, értelmesnek nem mondható élőlények voltak az első emlősállatok. Évmilliók során ezeknek a primitív emlősöknek egy része növényevővé, más részük húsevővé vált. A húsevők lehettek a macska legkorábbi ősei.

Az első hosszú testű, rövid, karmokban végződő lábú ragadozó emlősök a kreodontok voltak. Kis méretű agyuk ellenére ügyesen vadásztak, 44 fogukkal fogyasztották el zsákmányukat. Ezek a kezdetleges emlősök tízmillió évvel ezelőtt kihaltak. Azonban még kipusztulásuk előtt kialakult egyik típusukból egy új állatfajta, mely apró volt ugyan, de elődeinél sokkal nagyobb aggyal rendelkezett, ez volt a miacid. Belőlük fejlődött ki az összes későbbi ragadozó, mint pl.: a róka, farkas, kutya, de a viveridák is /manguszták, genetzmacskák, cibetmacskák/.

A macskafélék családja valószínűleg ezektől a cibetmacskafajoktól ered.

Az első igazi macskaféle, a pseudoailurus húszmillió évvel ezelőtt jelent meg, és ujjon járó lehetett, a macskáéhoz hasonló fogazattal, de több centiméter hosszú felső szemfogakkal.

Megkövesedett maradványok tanúsága szerint, mintegy 12 millió évvel ezelőtt jelentek meg Földünkön az első igazi macskafélék. Észak-Itália és Közép-Európa területén a mai oroszlánokénál kisebb és inkább a leopárddal rokon Tuscany-oroszlánok, hiúzok és óriásgepárdok éltek. Kínában óriási tigrisek, Észak-Amerikában jaguárok kóboroltak. A kisebb vadmacskafajok, mint a Martelli-vadmacska kihalt ugyan, de a manul még ma is megtalálható Ázsia bizonyos részein.

Hatszáz-kilencszáz ezer évvel ezelőtt jelent meg a Martelli-vadmacska leszármazottjai közül a Felis silvertris faj, mely Európa, Ázsia és Afrika egész területén meghonosodott. Ebből a macskaféléből három fő típus fejlődött ki, az erdei, sztyeppei és a fakómacska csoportja. /Felis silvertris, Felis silvertris ornata, Felis silvertris libyca/ Ettől a líbiai fakómacskától származnak a mai házimacskáink.

A Mediterrán medencében a macska háziasítása időszámításunk előtt 7000-re tehető. Az ember több cél érdekében háziasította a populációkat. Élelemtermelésre, árucikk előállításra, igavonásra, őrzésre, segéderőnek és nem utolsó sorban házi kedvencnek.

A háziasítás során az ember befogta, megszelídítette a különleges adottságokkal rendelkező egyedeket, - ezzel kiemelve őket megszokott életterükből, szaporodási közösségükből – és a saját hasznára tenyészteni kezdte azokat.

Különbség van, azonban a megszelídített és a háziasított állatok között. A háziasítás egy egész fajra vagy fajtára terjed ki, míg a megszelídítés csak a faj vagy fajta egy-egy példányára vonatkozik. Az ember állatok sokaságát szelídítette meg, de ezekből nem lett mindegyik háziállat.

A macska háziasítása Elő-Ázsiában kezdődött. Az ember megcsodálta a vadmacska zsákmányszerző képességét, ügyességét, ahogy áldozatát becserkészi és elkapja.

Régészeti feltárások során kőkorszaki települések sírjaiból előkerült macska csontok, és Krisztus előtt 6000 tájáról származó szobrok arra utalnak, hogy a macska háziasítása már 9500 évvel ezelőtt elkezdődött.

Az ókori Egyiptomban eleinte még a vérszomjas oroszlán formájában imádták őt, mint Ré napisten és a fáraó védelmezőjét, majd később a szelídebb macskaformában az anyaság, a termékenység isteneként tisztelték.

 Az ókori egyiptomiak macskákkal őriztették gabonaraktáraikat, sőt istenként tisztelték az állatot. Rajongva szerették macskáikat, és ha elpusztultak, meggyászolták őket. Az elhalt állatokat bebalzsamozták és Básztet, a macskaistennő szentélyében temették el. Rengeteg macskamúmia maradt fenn, s ezért korunk tudósai azonosítani tudták ezt a háziasított macskafajtát, Felis libyca néven. Egyiptommal India mindig is kereskedelmi kapcsolatban állt, innen kerülhetett a macska Kínába. Régi rajzok bizonyítják, hogy a Távol-Keleten már Kr. e. 1500 körül ismerték a macskát.  Kínában előbb a gazdagok státuszszimbóluma, majd az értékes selyemrágcsálók legfőbb pusztítója lett. Indiában vallási ceremóniák résztvevője, Japánban a szent iratok dézsmálói ellen dolgozott. Főníciai kereskedők Itáliába vittek belőlük. Európában a macskák csak az 1. században kezdtek elterjedni. A görögök is nagy tiszteletben tartották az Egyiptomból kicsempészett, féltve őrzött állatok első példányait. A rómaiak számára a szabadság és a függetlenség jelképévé váltak.

A középkorban a macska már egész Európában fellelhető. Angliába a 10. században érkeztek igen kis számban. Itt a királyi udvar kedvencei lettek ezek a ritka és értékes állatok. Azonban az egyház boszorkánysággal „vádolta” őket és azokat az embereket, akik dédelgették ezt a szőrös állatot. Ezzel kezdődött meg a macskák üldözése.

Legfőképp a korszak utolsó évszázadaira jellemző tömeges irtásuk, melynek következtében elszaporodtak a rágcsálók. Az alapvető higiénia hiánya miatt Európán pestis járvány söpört végig. Az egyház gyengülése megindult, pogány hiedelmek kezdtek újra teret nyerni, melyek leginkább a nőket érintették. A szóbeszédek kezdtek visszatérni a korábbi macskaimádathoz, melyet szintén a női nemmel hoztak összefüggésbe. Ezeket a hiedelmeket felhasználva az egyház hatalma fenntartása és kiterjesztése érdekében szigorú ellentámadást indított. Ez mind Európa, mind a macskák számára sötét korszakot eredményezett, amely a középkor után is sokáig éreztette hatását.

Napjainkban is élő fekete macska babonák gyökere erre az időszakra, a 14. századra nyúlik vissza.

A pestisjárvány elvonulása után az emberek felismerték, hogy a rágcsálók pusztításával a macska hasznos lehet. Jelentőségüket különösen a tengerészek értékelték. Hisz ezek az állatok jó szolgálatot tettek a hajón, megvédték az élelmet a patkányok ellen. A hajósok szerencsét is vártak tőlük, így a macskáknak a hajókon szabad bejárásuk volt mindenhová. Az első telepesek által el is jutottak az Újvilágba.

Noha a macskákat már legalább ötezer éve háziasították, a szelektív macskatenyésztés és nemesítés, valamint törzskönyvezés gondolata csupán a 19. században merült fel. Az emberek miután felismerték, hogy ez a kedves állat nem a sátán vérszomjas szolgája, dorombol a lábuknál, és hasznos is, újra kegyeikbe fogadták.  1871-ben rendezték meg az első európai macskakiállítást Londonban, s innen már üstökösként ível a macskák karrierje felfelé.

                                                     Golubovné Dr Jekkel Gabriella

cibetmacska-1.jpgmanul_-felis_manul-.jpg

Copyright 2015 Blue Melody Chartreux all rights reserved

 

 
 

 

Profilkép



Elérhetőség

Benkőné Kovács Zsuzsa

+3630 640 1553

chartreux@benkofarm.hu




Statisztika

Online: 1
Összes: 66700
Hónap: 1076
Nap: 40